2009. augusztus 25., kedd

"Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.

Színház a sors: játszd a szereped!
Ez a darab talán végre mást hoz majd.
Mi az, amire vágysz? Tiéd a főszerep:
Becsüld meg még! Ne dobd el semmiért!

Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!
Így élni jutalom, te is hallgass rám!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése