2012. augusztus 22., szerda
2012. augusztus 20., hétfő
Tekertem picit
Sziasztok, igen jól látjátok, újra éterben vagyok!
Valakinek ez rossz hír, de remélem vannak akik azért örülnek is neki :)
Voltam ma picit bringázni, és történt egy incidens a rend éber őreivel, gondoltam megosztom veletek :)
Beértem Berhidára, ez egy picike falu, aminek az elején van egy körforgalom. Ebben a körforgóban állt egy polgárőr és az autókat nem engedte be a faluba. Nekem igzaábol nem is integetett, csak úgy ott állt egyhelyben. Hát gondoltam egyet, és azzal a lendülettel amivel érkeztem, be is tekertem a faluba. Hallottam valami sípolást, de igazábol ügyet sem vetettem rá, a rock zene jobban érdekelt.
Aztán egyszer csak körülnéztem, és akkor láttam hoyg tök kihalt az utca. Hát vajon mi van itt??? elnézek balra, a fák alatt nagy nézőtér, és kb az egész falu ott üldögél. Elnézek jobbra, ott meg egy színpad, és nyomják rajta az augusztus 20.-ai műsort. Oppáléé, innen el kéne pucolni de gyorsan....tempóváltás és már ott sem voltam.
Pechemre az utca végén megfogott egy sün. Amikor kivettem a fülest, és hátranéztem, akkor láttam hogy a polgárőr a körforgalomból, még midnig lohol utánam és fujja a sípját, illetve fújná, de levegőt már nem nagyon kapott hozzá.
Sün mondta, hogy nem szép dolgo nem megállni a polgárőrnek, és súlyos pénzeket szabhatnak ki rá. Kért személyit, aztán vártunk amég a süncsalád befelyezi a rádión a mondókáját, aztán megcsekkolták nem vagyok-e körözött bűnöző, aztán jol körbeszaglászták a bringámat, megdicsérték hogy myilen pöpec, és aug 20 alkalmából jó utat kívántak és ahgytak elmenni.
Köszönet érte.
A fura csavar az egészben, hogy eltévedtem, mert nem találta meg egy balkanyart az egyik falu irányába, amerre menni akartam, mert nem volt rendesen kitáblázva, így kerültem egy jó nagyot. Itthon megnéztem a térképet, és abban a körforgalomban kellett volna balra mennem, ahol a polgárőr állt. Viszont így nem lett volna iylen izgalmas az utazásom :)
Valakinek ez rossz hír, de remélem vannak akik azért örülnek is neki :)
Voltam ma picit bringázni, és történt egy incidens a rend éber őreivel, gondoltam megosztom veletek :)
Beértem Berhidára, ez egy picike falu, aminek az elején van egy körforgalom. Ebben a körforgóban állt egy polgárőr és az autókat nem engedte be a faluba. Nekem igzaábol nem is integetett, csak úgy ott állt egyhelyben. Hát gondoltam egyet, és azzal a lendülettel amivel érkeztem, be is tekertem a faluba. Hallottam valami sípolást, de igazábol ügyet sem vetettem rá, a rock zene jobban érdekelt.
Aztán egyszer csak körülnéztem, és akkor láttam hoyg tök kihalt az utca. Hát vajon mi van itt??? elnézek balra, a fák alatt nagy nézőtér, és kb az egész falu ott üldögél. Elnézek jobbra, ott meg egy színpad, és nyomják rajta az augusztus 20.-ai műsort. Oppáléé, innen el kéne pucolni de gyorsan....tempóváltás és már ott sem voltam.
Pechemre az utca végén megfogott egy sün. Amikor kivettem a fülest, és hátranéztem, akkor láttam hogy a polgárőr a körforgalomból, még midnig lohol utánam és fujja a sípját, illetve fújná, de levegőt már nem nagyon kapott hozzá.
Sün mondta, hogy nem szép dolgo nem megállni a polgárőrnek, és súlyos pénzeket szabhatnak ki rá. Kért személyit, aztán vártunk amég a süncsalád befelyezi a rádión a mondókáját, aztán megcsekkolták nem vagyok-e körözött bűnöző, aztán jol körbeszaglászták a bringámat, megdicsérték hogy myilen pöpec, és aug 20 alkalmából jó utat kívántak és ahgytak elmenni.
Köszönet érte.
A fura csavar az egészben, hogy eltévedtem, mert nem találta meg egy balkanyart az egyik falu irányába, amerre menni akartam, mert nem volt rendesen kitáblázva, így kerültem egy jó nagyot. Itthon megnéztem a térképet, és abban a körforgalomban kellett volna balra mennem, ahol a polgárőr állt. Viszont így nem lett volna iylen izgalmas az utazásom :)
2011. április 9., szombat
A motors :)
A Motoros
Mivel az emberiség nagy rendszerezõ természettudósai eléggé el nem ítélhetõ módon idejekorán visszaadták testüket az örök körforgásnak és zseniális lelkük sem törõdik azzal, hogy botcsinálta asztaltáncoltatóknak mondják tollba életmûvük folytatását (talán ezért sem használatos a halálmû kifejezés…), így nekünk kell felvennünk a pennát, hogy befejezzük a mûvet!
Mélyreható kutatásaim során bukkantam arra a szomorú tényre, hogy sem Karl von Linné (1707-1778), a nagy rendszerezõ 1735-ben megjelent Systema Naturae címû alapmûvében, sem Alfred Brehm: Az állatok világa (1869) címû korszakalkotó könyvében, sõt még Nagy Lajos Képtelen természetrajzában (1921) sem szerepel az evolúció fájának legújabban kiserkent hajtása: a Motoros.
Megfigyelve a Motoros hat végtagját (két kar, két láb, két kerék), a kitinszerû kemény képzõdményt a fején, csillogó páncélzatát a testén, a felületes szemlélõ könnyen úgy gondolhatja, hogy egy nagyranõtt rovarral találta magát szembe. Ám amint megáll és elválik alsó testrészétõl (motor, ld. késõbb), a felületes szemlélõ álla leesik, mivel most meg úgy tûnik, hogy egy ember áll elõtte… Ez már közelebb van az igazsághoz, de messzebb, mint Makó Jeruzsálemtõl…
A Motoros nem Motorosnak, hanem embernek születik, késõbb alakul át Motorossá, ebben hasonlít a kakukkhoz, bár kakukkolni nem szokott. A kakukk sem szokott motorozni, ebbõl következik, hogy a Motorosnak és a kakukknak semmi köze nincs egymáshoz azon kívül, hogy egy másik faj neveli fel kicsinyeiket. Az viszont biztos, hogy a Motoros az emberbõl fejlõdik ki, tehát Charles Darwin (1809 – 1882) elmélete alapján nyilvánvaló, hogy a Motoros az evolúció következõ, egyszersmind legfejlettebb lépcsõfoka.
A Motoros testi felépítésében nagyban hasonlít az emberhez. Legszembetûnõbb különbség kettejük között a Motoros alsó felén található speciális testrésze, a motor. Ez a testrész igen sokféle lehet, melynek sokszínûsége indokolja, hogy újonnan felfedezett fajunk egyedeit tudományos módszerességgel alfajokba soroljuk. Néhány dologban azonban mindegyik ilyetén testrész megegyezik: (legalább) két kerék elnevezésû végtaggal rendelkezik, vannak rajta az evolúció során ésszerûen kialakult helyek a motoros többi végtagjának és ülõgumójának (ezek az úgynevezett kormány, lábtartók és ülés); azonkívül önálló, a Motoros testének többi részétõl elkülönült anyagcserével rendelkezik. Figyelemreméltó tulajdonsága a Motorosnak, hogy a motorjától idõlegesen el tud szakadni, és életfunkciói ekkor is fennmaradnak. Sõt, miután újra egyesítette testét, a motor életfunkciói is visszatérnek. Ez egyedülálló képesség, melyhez hasonlót csak a földigiliszta tud produkálni, amikor ásó útján szaporodik, ám az sem képes arra, hogy ha összeillesztjük a keletkezett két új földigilisztát, újra egy földigiliszta legyen belõle. Ebbõl is látszik, hogy a földigiliszta milyen önfejû állat.
Ezen kívül a Motoros motor nevû testrészének még számos, szûklátókörû elõdeink számára elképzelhetetlen képessége alakult ki. Például a motort egyszerre akár több Motoros is használhatja, ezek alapján láthatjuk azt is, hogy szélsõséges esetben még olyan Motorossal is találkozhatunk, akinek nem fejlõdik ki ez a testrésze. Õket a Motorosok saját nyelvükön általában a ´gyalogbéka´ ill. ´szerencsétlen flótás´ néven nevezik. Elképzelhetõ továbbá az is, hogy a Motorosok idõlegesen nem saját, hanem más Motoros motorjával egyesülnek kis ideig élénk szimbiózisba, bár ez viszonylag ritka, mert minden Motoros nagyon ragaszkodik a saját testrészeihez. Ez alól csak az a kivétel, amikor más testrészeihez ragaszkodnak, de errõl majd részletesen szólunk a szaporodással foglalkozó részben.
A Motoros fejrészét kemény, gömbölyded alakú képzõdmény, az ún. bukósisak takarja. Ennek formája és színe még az alfajokon belül is változatos képet mutat, így azt jelen publikáció méretének korlátossága miatt nem részletezzük. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nem szabad összekeverni a bukósisakot a rohamsisakkal még akkor sem, ha némely Motoros krómozott rohamsisakot visel bukósisak gyanánt, mivel a rohamsisakot a katonaállat viseli, mely faj és a Motoros között a rendszertanban nem csak az ember, hanem például még a papucsállatka is helyet kap.
A Motoros testét az emberhez hasonlóan bõr fedi, azonban az embertõl eltérõen ezen felül némi pamut közbeiktatásával újabb bõrréteget visel. Ennek színe és mintája is igen változatos még egyes alfajokon belül is. Vannak azonban olyan alfajok is, melyek jellegzetesen elhagyják a második bõrréteget és leginkább az emberhez hasonlatos kültakaróval rendelkeznek (Szocimotorosok). A Motoros felsõ két végtagján bõrkesztyût, középsõ két végtagján bõrcsizmát, alsó két végtagján gumit visel. Gumit idõnként máshol is visel, de errõl már elõttem kimerítõen értekezett tudós kollégám, dr. Veress Pál, így errõl most nem írnék bõvebben.
A Motoros az egész világon elterjedt faj, szinte mindenhol megtalálható, ahol az ember is él. A mérsékelt égövben általában téli álmot alszik, ilyenkor csak elvétve látni Motorost. Erre az idõszakra a Motoros embernek álcázza magát és a napokat számolja a tavaszig, néha meglátogatja megsimogatni motorját és gyengéd szavakat susog a tanksapkájára. Ez alól csak néhány alfaj kivétel (a Postásmotoros és a Rendõrmotoros), õk télen sem hagyják el ezt a fontos testrészüket.
A Motoros társas állat. Bár gyakran látni egyedül Motorost, ám ez nem jelenti azt, hogy magányosan szeretne járni. A Motoros komfortérzete exponenciálisan nõ, ha más Motorosokat lát, ez általában kiváltja belõle a balkéz megemelkedésével járó, ún. Másikmotorostlátok-reflexet, amit az emberek gyakran tévesen integetésnek értelmeznek. A jó idõ beköszöntével egyre többször lehet több Motorost együtt megfigyelni. Ha egyre több Motorost látunk egy irányba haladni, akkor nagy valószínûséggel a Motorosok haladási irányának metszéspontjában egy érdekes rituális társadalmi szokást, ún. Motoros Találkozót találunk. Ilyenkor akár több ezer Motorost tanulmányozhatunk egyidõben.
A Motoros táplálkozási szokásai szinte teljesen megegyeznek az emberével. Kivétel ez alól, amikor a Motoros aláveti magát a Motoros Találkozó íratlan szabályainak, ilyenkor étrendje fõleg a sör, bor, pálinka, tequila és egyéb alkoholtartalmú italok személyre szabott kavalkádjából áll.
Mint már említettem, a Motoros nem feltétlenül Motoros hím és nõstény példányok nászából származik, hanem emberi egyedekbõl fejlõdik ki. A faj fenntartása szempontjából tehát logikus és érthetõ, hogy a Motoros emiatt minél több emberrel igyekszik némi kapcsolatot létesíteni, amit valóban meg is figyelhetünk -fõleg a hím- Motorosoknál. Természetesen vannak nõstény Motorosok is, ám ezek aránya lényegesen kisebb, mint az emberek között, és a hím Motorosok között tapasztalható szaporodási kényszer sem olyan jellegzetes. Azonfelül azok a nõstény Motorosok, amelyek már szert tettek egy hím Motorosra, igyekeznek a hím szaporodási kényszerét saját személyükre korlátozni.
A Motoros élettartama általában rövidebb vagy hosszabb, mint egy hasonló felépítésû emberé. A Motorosok között több mondás is utal erre: “Soha ne menj gyorsabban, mint amilyen gyorsan az õrangyalod repülni tud!”, “Senki nem látott még öreg vakmerõ Motorost.”. Mindazonáltal ha a Motorosokat -a tudományos tényszerûséget most szándékosan félretéve- emberként kezeljük, azt látjuk, hogy még a motor nélkül is boldognak tûnnek, pedig eme nevezetes testrészüktõl való elszakítás nagyban csökkenti elégedettségük fokát, hosszas elkülönítés elvonási tünetekhez, akár múló depresszióhoz is vezethet.
A Motoros legelterjedtebb alfajai (a teljesség igénye nélkül):
Szocimotoros: általában kispénzû vagy megszállottan szerelni vágyó emberekbõl alakulnak ki. Õk a mai napig élvezik a szocialista ipar áldásos tevékenységét. Jellemzõ rájuk a kétütemû testrészükbõl kiáramló vad zaj és gomolygó füst. Gyakran megtalálhatók az utak mellett is, a motor mellett annak elsõsegélyt adva. Emiatt sokoldalúan képzettek. Közöttük találhatóak legtöbben olyanok, akik akár több Motorost is képesek motorjukon cipelni, az ún. oldalkocsi segítségével.
Chopperes: kizárólag fekete bõrt visel, lehetõleg minél több rojttal. Megszállottan fejleszti motorját, mesteri módon bánik a flex-szel és mûvészi szinten hegeszt. Legnagyobb sértés, amit soha ne mondjuk neki, hacsak nem gyõzõdtünk meg elõtte arról, hogy el tudunk menekülni: “Pont egy ilyen motort láttam a múlt héten!”. Jellemzõje a motor nélkül is széles terpesz, a mély, puffogó hang, néhány tetoválás (nem kötelezõ) és a sörhas (ez sem). Kedélyes teremtmények, bár szeretnek a hozzá nem értõk szemében morcosnak látszani.
Speedmotoros: általában már tiritarka kültakarójával felhívja magára a figyelmet, sokuknak teknõspáncélhoz hasonló képzõdmény nõtt a hátára, bár a teknõsnél jelentõsen gyorsabbak. Testük különbözõ részeit szinte lehetetlen elkülöníteni, képesek teljesen összeforrni motorjukkal. Amennyiben valami üvöltõ-visító hang kíséretében elszáguld melletted egy színes csík, majdnem biztos lehetsz abban, hogy speedmotorost láttál. Ebbõl az alfajból fejlõdött ki a Streetfighteres család, amely mûvészi szinten mûveli a közönséges emberek számára öngyilkossággal egyenértékû mutatványokat.
Túramotoros: ez az alfaj az emberek számára legkonszolidáltabbnak tûnõ csoport. Õk tulajdonképpen kényelmet szeretõ Speedmotorosok… vagy sebességet szeretõ Chopperesek? Egymással több dologban szoktak versengeni: milyen régóta nem volt orvosnál a motor, milyen alacsony az anyagcsereigénye, milyen távot mentek vele egyhuzamban. Egyébként békés társaság.
Endurós: számára a legfontosabb igazság: két pont között legrövidebb út az egyenes, eszerint is szokott közlekedni. Nagy természetbarát, az árkok-bokrok kedvelõje. Közöttük külön kasztot alkotnak a testükre igen igényes példányok, akik szigorúan megkövetelik maguktól a 100 kg feletti testsúlyt és 110 cm-es derékbõséget.
Ezek az alfajok látszólag hajlamosak az egymás közötti torzsalkodásra, ám ez csak szellemi képességeik szintentartására szolgál. Ez rögtön szembetûnik akkor, amikor szóba kerül közöttük a Mûmájer.
A Mûmájer olyan ember, aki motorosnak szeretne látszani, de nem az. Úgy gondolja, hogy Motoros attól lesz az ember, hogy szerez magának egy motort, de ebben téved, mert ettõl õ csak legfeljebb “motorral rendelkezõ ember”-nek nevezhetõ. A Mûmájert már messzirõl meg lehet ismerni arról, hogy hangosan kérkedik azzal, hogy õ Motoros. A Mûmájert gyakran lehet látni például rövidnadrágban, pólóban motoron ülni, amitõl egy Motorosnak feláll a hátán a bõrkabát. A Mûmájer soha nem gyógyítja saját maga a motorját, olajos még soha nem volt a keze. A Mûmájer általában újonnan veszi a motorját és kizárólag gyári alkatrészeket és kiegészítõket vesz hozzá. Soha ne bõszítsünk fel egy Motorost azzal, hogy jelenlétében egy Mûmájert Motorosnak titulálunk, mert örökre elveszíthetjük elõtte szavahihetõségünket!
Szociológiai szempontból a Motorosok igen érdekes csoportot alkotnak. A motorok látványára vagy akár csak a hangjára is úgy reagálnak, mint legyek a ragacsos papírra és azonnal ott teremnek. Amint egy Motoros megáll valahol, biztos lehet benne, hogy 2 percen belül megszólítja egy magát embernek álcázó másik Motoros és megkérdezi: “Mekkoramennyiteszikhányévesmennyitmegymikorvettedmennyivanbenne?”
Nagyon érdekes tulajdonsága a Motorosnak, hogy idõszakosan láthatatlanná válik. Ez fõleg akkor történik meg, amikor valaki kitolat az útra, átsétál az úton, vagy csak egyszerûen kanyarodni készül. Ekkor láthatóságát a Motoros csak erõteljes dudálás és villogtatás útján tudja visszaszerezni. Ha szerencséje van… ha nem, akkor az õrangyalát is be kell kapcsolnia.
Mindezekbõl világosan látszik, hogy ez az elsõ ránézésre titokzatosnak tûnõ faj megérdemli a törõdést és odafigyelést, melyre egyedei nagyon hálásan reagálnak (“Ki a motoromat szereti, rossz ember nem lehet!”). Úgyhogy vigyázzunk rájuk, hogy minél kevesebbszer legyen szükségük az õrangyalra…
Mivel az emberiség nagy rendszerezõ természettudósai eléggé el nem ítélhetõ módon idejekorán visszaadták testüket az örök körforgásnak és zseniális lelkük sem törõdik azzal, hogy botcsinálta asztaltáncoltatóknak mondják tollba életmûvük folytatását (talán ezért sem használatos a halálmû kifejezés…), így nekünk kell felvennünk a pennát, hogy befejezzük a mûvet!
Mélyreható kutatásaim során bukkantam arra a szomorú tényre, hogy sem Karl von Linné (1707-1778), a nagy rendszerezõ 1735-ben megjelent Systema Naturae címû alapmûvében, sem Alfred Brehm: Az állatok világa (1869) címû korszakalkotó könyvében, sõt még Nagy Lajos Képtelen természetrajzában (1921) sem szerepel az evolúció fájának legújabban kiserkent hajtása: a Motoros.
Megfigyelve a Motoros hat végtagját (két kar, két láb, két kerék), a kitinszerû kemény képzõdményt a fején, csillogó páncélzatát a testén, a felületes szemlélõ könnyen úgy gondolhatja, hogy egy nagyranõtt rovarral találta magát szembe. Ám amint megáll és elválik alsó testrészétõl (motor, ld. késõbb), a felületes szemlélõ álla leesik, mivel most meg úgy tûnik, hogy egy ember áll elõtte… Ez már közelebb van az igazsághoz, de messzebb, mint Makó Jeruzsálemtõl…
A Motoros nem Motorosnak, hanem embernek születik, késõbb alakul át Motorossá, ebben hasonlít a kakukkhoz, bár kakukkolni nem szokott. A kakukk sem szokott motorozni, ebbõl következik, hogy a Motorosnak és a kakukknak semmi köze nincs egymáshoz azon kívül, hogy egy másik faj neveli fel kicsinyeiket. Az viszont biztos, hogy a Motoros az emberbõl fejlõdik ki, tehát Charles Darwin (1809 – 1882) elmélete alapján nyilvánvaló, hogy a Motoros az evolúció következõ, egyszersmind legfejlettebb lépcsõfoka.
A Motoros testi felépítésében nagyban hasonlít az emberhez. Legszembetûnõbb különbség kettejük között a Motoros alsó felén található speciális testrésze, a motor. Ez a testrész igen sokféle lehet, melynek sokszínûsége indokolja, hogy újonnan felfedezett fajunk egyedeit tudományos módszerességgel alfajokba soroljuk. Néhány dologban azonban mindegyik ilyetén testrész megegyezik: (legalább) két kerék elnevezésû végtaggal rendelkezik, vannak rajta az evolúció során ésszerûen kialakult helyek a motoros többi végtagjának és ülõgumójának (ezek az úgynevezett kormány, lábtartók és ülés); azonkívül önálló, a Motoros testének többi részétõl elkülönült anyagcserével rendelkezik. Figyelemreméltó tulajdonsága a Motorosnak, hogy a motorjától idõlegesen el tud szakadni, és életfunkciói ekkor is fennmaradnak. Sõt, miután újra egyesítette testét, a motor életfunkciói is visszatérnek. Ez egyedülálló képesség, melyhez hasonlót csak a földigiliszta tud produkálni, amikor ásó útján szaporodik, ám az sem képes arra, hogy ha összeillesztjük a keletkezett két új földigilisztát, újra egy földigiliszta legyen belõle. Ebbõl is látszik, hogy a földigiliszta milyen önfejû állat.
Ezen kívül a Motoros motor nevû testrészének még számos, szûklátókörû elõdeink számára elképzelhetetlen képessége alakult ki. Például a motort egyszerre akár több Motoros is használhatja, ezek alapján láthatjuk azt is, hogy szélsõséges esetben még olyan Motorossal is találkozhatunk, akinek nem fejlõdik ki ez a testrésze. Õket a Motorosok saját nyelvükön általában a ´gyalogbéka´ ill. ´szerencsétlen flótás´ néven nevezik. Elképzelhetõ továbbá az is, hogy a Motorosok idõlegesen nem saját, hanem más Motoros motorjával egyesülnek kis ideig élénk szimbiózisba, bár ez viszonylag ritka, mert minden Motoros nagyon ragaszkodik a saját testrészeihez. Ez alól csak az a kivétel, amikor más testrészeihez ragaszkodnak, de errõl majd részletesen szólunk a szaporodással foglalkozó részben.
A Motoros fejrészét kemény, gömbölyded alakú képzõdmény, az ún. bukósisak takarja. Ennek formája és színe még az alfajokon belül is változatos képet mutat, így azt jelen publikáció méretének korlátossága miatt nem részletezzük. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nem szabad összekeverni a bukósisakot a rohamsisakkal még akkor sem, ha némely Motoros krómozott rohamsisakot visel bukósisak gyanánt, mivel a rohamsisakot a katonaállat viseli, mely faj és a Motoros között a rendszertanban nem csak az ember, hanem például még a papucsállatka is helyet kap.
A Motoros testét az emberhez hasonlóan bõr fedi, azonban az embertõl eltérõen ezen felül némi pamut közbeiktatásával újabb bõrréteget visel. Ennek színe és mintája is igen változatos még egyes alfajokon belül is. Vannak azonban olyan alfajok is, melyek jellegzetesen elhagyják a második bõrréteget és leginkább az emberhez hasonlatos kültakaróval rendelkeznek (Szocimotorosok). A Motoros felsõ két végtagján bõrkesztyût, középsõ két végtagján bõrcsizmát, alsó két végtagján gumit visel. Gumit idõnként máshol is visel, de errõl már elõttem kimerítõen értekezett tudós kollégám, dr. Veress Pál, így errõl most nem írnék bõvebben.
A Motoros az egész világon elterjedt faj, szinte mindenhol megtalálható, ahol az ember is él. A mérsékelt égövben általában téli álmot alszik, ilyenkor csak elvétve látni Motorost. Erre az idõszakra a Motoros embernek álcázza magát és a napokat számolja a tavaszig, néha meglátogatja megsimogatni motorját és gyengéd szavakat susog a tanksapkájára. Ez alól csak néhány alfaj kivétel (a Postásmotoros és a Rendõrmotoros), õk télen sem hagyják el ezt a fontos testrészüket.
A Motoros társas állat. Bár gyakran látni egyedül Motorost, ám ez nem jelenti azt, hogy magányosan szeretne járni. A Motoros komfortérzete exponenciálisan nõ, ha más Motorosokat lát, ez általában kiváltja belõle a balkéz megemelkedésével járó, ún. Másikmotorostlátok-reflexet, amit az emberek gyakran tévesen integetésnek értelmeznek. A jó idõ beköszöntével egyre többször lehet több Motorost együtt megfigyelni. Ha egyre több Motorost látunk egy irányba haladni, akkor nagy valószínûséggel a Motorosok haladási irányának metszéspontjában egy érdekes rituális társadalmi szokást, ún. Motoros Találkozót találunk. Ilyenkor akár több ezer Motorost tanulmányozhatunk egyidõben.
A Motoros táplálkozási szokásai szinte teljesen megegyeznek az emberével. Kivétel ez alól, amikor a Motoros aláveti magát a Motoros Találkozó íratlan szabályainak, ilyenkor étrendje fõleg a sör, bor, pálinka, tequila és egyéb alkoholtartalmú italok személyre szabott kavalkádjából áll.
Mint már említettem, a Motoros nem feltétlenül Motoros hím és nõstény példányok nászából származik, hanem emberi egyedekbõl fejlõdik ki. A faj fenntartása szempontjából tehát logikus és érthetõ, hogy a Motoros emiatt minél több emberrel igyekszik némi kapcsolatot létesíteni, amit valóban meg is figyelhetünk -fõleg a hím- Motorosoknál. Természetesen vannak nõstény Motorosok is, ám ezek aránya lényegesen kisebb, mint az emberek között, és a hím Motorosok között tapasztalható szaporodási kényszer sem olyan jellegzetes. Azonfelül azok a nõstény Motorosok, amelyek már szert tettek egy hím Motorosra, igyekeznek a hím szaporodási kényszerét saját személyükre korlátozni.
A Motoros élettartama általában rövidebb vagy hosszabb, mint egy hasonló felépítésû emberé. A Motorosok között több mondás is utal erre: “Soha ne menj gyorsabban, mint amilyen gyorsan az õrangyalod repülni tud!”, “Senki nem látott még öreg vakmerõ Motorost.”. Mindazonáltal ha a Motorosokat -a tudományos tényszerûséget most szándékosan félretéve- emberként kezeljük, azt látjuk, hogy még a motor nélkül is boldognak tûnnek, pedig eme nevezetes testrészüktõl való elszakítás nagyban csökkenti elégedettségük fokát, hosszas elkülönítés elvonási tünetekhez, akár múló depresszióhoz is vezethet.
A Motoros legelterjedtebb alfajai (a teljesség igénye nélkül):
Szocimotoros: általában kispénzû vagy megszállottan szerelni vágyó emberekbõl alakulnak ki. Õk a mai napig élvezik a szocialista ipar áldásos tevékenységét. Jellemzõ rájuk a kétütemû testrészükbõl kiáramló vad zaj és gomolygó füst. Gyakran megtalálhatók az utak mellett is, a motor mellett annak elsõsegélyt adva. Emiatt sokoldalúan képzettek. Közöttük találhatóak legtöbben olyanok, akik akár több Motorost is képesek motorjukon cipelni, az ún. oldalkocsi segítségével.
Chopperes: kizárólag fekete bõrt visel, lehetõleg minél több rojttal. Megszállottan fejleszti motorját, mesteri módon bánik a flex-szel és mûvészi szinten hegeszt. Legnagyobb sértés, amit soha ne mondjuk neki, hacsak nem gyõzõdtünk meg elõtte arról, hogy el tudunk menekülni: “Pont egy ilyen motort láttam a múlt héten!”. Jellemzõje a motor nélkül is széles terpesz, a mély, puffogó hang, néhány tetoválás (nem kötelezõ) és a sörhas (ez sem). Kedélyes teremtmények, bár szeretnek a hozzá nem értõk szemében morcosnak látszani.
Speedmotoros: általában már tiritarka kültakarójával felhívja magára a figyelmet, sokuknak teknõspáncélhoz hasonló képzõdmény nõtt a hátára, bár a teknõsnél jelentõsen gyorsabbak. Testük különbözõ részeit szinte lehetetlen elkülöníteni, képesek teljesen összeforrni motorjukkal. Amennyiben valami üvöltõ-visító hang kíséretében elszáguld melletted egy színes csík, majdnem biztos lehetsz abban, hogy speedmotorost láttál. Ebbõl az alfajból fejlõdött ki a Streetfighteres család, amely mûvészi szinten mûveli a közönséges emberek számára öngyilkossággal egyenértékû mutatványokat.
Túramotoros: ez az alfaj az emberek számára legkonszolidáltabbnak tûnõ csoport. Õk tulajdonképpen kényelmet szeretõ Speedmotorosok… vagy sebességet szeretõ Chopperesek? Egymással több dologban szoktak versengeni: milyen régóta nem volt orvosnál a motor, milyen alacsony az anyagcsereigénye, milyen távot mentek vele egyhuzamban. Egyébként békés társaság.
Endurós: számára a legfontosabb igazság: két pont között legrövidebb út az egyenes, eszerint is szokott közlekedni. Nagy természetbarát, az árkok-bokrok kedvelõje. Közöttük külön kasztot alkotnak a testükre igen igényes példányok, akik szigorúan megkövetelik maguktól a 100 kg feletti testsúlyt és 110 cm-es derékbõséget.
Ezek az alfajok látszólag hajlamosak az egymás közötti torzsalkodásra, ám ez csak szellemi képességeik szintentartására szolgál. Ez rögtön szembetûnik akkor, amikor szóba kerül közöttük a Mûmájer.
A Mûmájer olyan ember, aki motorosnak szeretne látszani, de nem az. Úgy gondolja, hogy Motoros attól lesz az ember, hogy szerez magának egy motort, de ebben téved, mert ettõl õ csak legfeljebb “motorral rendelkezõ ember”-nek nevezhetõ. A Mûmájert már messzirõl meg lehet ismerni arról, hogy hangosan kérkedik azzal, hogy õ Motoros. A Mûmájert gyakran lehet látni például rövidnadrágban, pólóban motoron ülni, amitõl egy Motorosnak feláll a hátán a bõrkabát. A Mûmájer soha nem gyógyítja saját maga a motorját, olajos még soha nem volt a keze. A Mûmájer általában újonnan veszi a motorját és kizárólag gyári alkatrészeket és kiegészítõket vesz hozzá. Soha ne bõszítsünk fel egy Motorost azzal, hogy jelenlétében egy Mûmájert Motorosnak titulálunk, mert örökre elveszíthetjük elõtte szavahihetõségünket!
Szociológiai szempontból a Motorosok igen érdekes csoportot alkotnak. A motorok látványára vagy akár csak a hangjára is úgy reagálnak, mint legyek a ragacsos papírra és azonnal ott teremnek. Amint egy Motoros megáll valahol, biztos lehet benne, hogy 2 percen belül megszólítja egy magát embernek álcázó másik Motoros és megkérdezi: “Mekkoramennyiteszikhányévesmennyitmegymikorvettedmennyivanbenne?”
Nagyon érdekes tulajdonsága a Motorosnak, hogy idõszakosan láthatatlanná válik. Ez fõleg akkor történik meg, amikor valaki kitolat az útra, átsétál az úton, vagy csak egyszerûen kanyarodni készül. Ekkor láthatóságát a Motoros csak erõteljes dudálás és villogtatás útján tudja visszaszerezni. Ha szerencséje van… ha nem, akkor az õrangyalát is be kell kapcsolnia.
Mindezekbõl világosan látszik, hogy ez az elsõ ránézésre titokzatosnak tûnõ faj megérdemli a törõdést és odafigyelést, melyre egyedei nagyon hálásan reagálnak (“Ki a motoromat szereti, rossz ember nem lehet!”). Úgyhogy vigyázzunk rájuk, hogy minél kevesebbszer legyen szükségük az õrangyalra…
2011. március 3., csütörtök
Újra éterben ;)
Régen blogoltam, hát eljött az ideje hogy újra...
Ez most rövid lesz, ígérem.
Egy hatalmas visítással kezdem: WÍÍÍÍÍÍÍÍÍ
Hogy ez mit jelent? Igen Zsófi, itt vannak a megígért képek :)
2010. december 10., péntek
világos-sötét
Drogos srác már nagyon ki van éhezve egy kis fűre. Elrohan a dílerhez,
és mondja neki:
- Bazze öreg! Kéne valami qrva jó, qrva erős, qrva új cucc!
- Háát, van itt egy vadiúj anyag, úgy hívják, hogy Világos-Sötét. Ez
most a legkeményebb!
- Na jó, de miért Világos-Sötét?
- Vedd meg, probáld ki, és megtudod!
Megveszi, hazamegy. Azt mondja otthon:
- Bazze fater, kimegyek egy kicsit levegőzni az erkélyre!
Kimegy, elfüstöli a dzsangát. Az anyag tényleg qrva jó, órákig a topon van, majd egyszer csak látja:
világos-sötét, világos-sötét, világos-sötét.
Másnap fogja magát, elrohan a gandzsamenhez, s rögtön mondja:
- Öreg, ez a cuccos tényleg sirály!!! Adjál még!
Megveszi az újabb adagot, hazamegy. Találkozik a faterjával. Mondja neki:
- Bazze fater, kimegyek egy kicsit levegőzni az erkélyre!
- Jól van, fiam; DE MEGINT HÁROM NAPRA?!?
2010. december 9., csütörtök
Nagyon szerény pasas ül egy kocsmában és meglát egy roppant jó nőt aki egyedul ül a pult mellett. Összeszedi minden bátorságát és odamegy hozzá. Halkan azt mondja:
- Ne haragudjon, kisasszony, megengedi, hogy ide üljek?
A nő baromi hangosan felüvölt:
- Mit képzel? Nem! Nem fogok ma este lefeküdni magával!
A fickó iszonyúan zavarba jön, nem tud egy szót se szólni és lassan visszaballag az asztalához. Kicsit később a nő feláll a bárpulttól, odamegy a pasashoz és megszólal:
- Ne haragudjon uram, hogy így bántam magával, de én egy pszichológia szakos hallgató vagyok és azt tanulmányozom, hogyan viselkednek az emberek kellemetlen szituációkban.
A fickó erre iszonyú hangosan ráüvölt:
- Micsoda? Hogy kétszáz dollárért?
- Ne haragudjon, kisasszony, megengedi, hogy ide üljek?
A nő baromi hangosan felüvölt:
- Mit képzel? Nem! Nem fogok ma este lefeküdni magával!
A fickó iszonyúan zavarba jön, nem tud egy szót se szólni és lassan visszaballag az asztalához. Kicsit később a nő feláll a bárpulttól, odamegy a pasashoz és megszólal:
- Ne haragudjon uram, hogy így bántam magával, de én egy pszichológia szakos hallgató vagyok és azt tanulmányozom, hogyan viselkednek az emberek kellemetlen szituációkban.
A fickó erre iszonyú hangosan ráüvölt:
- Micsoda? Hogy kétszáz dollárért?
2010. október 9., szombat
Egy nap az állatok között
Első utam a fókás medencéhez vezetett, ahol éppen bemutatót tartottak, ami nagyon érdekes volt :)
Ezek után elmentem a jegesmedvéhez, aki éppen az élet nagy kérdésein merengett, miközben magát nézte a vízben :)
Következtek a zsiráfok, akik még aludtak, de gondoltam sebaj, majd később viszajövök még :)
Haladtam tovább, és találkoztam mindenféle madárral, flamingókkal, struccokkal, pelikánokkal, majd szunnyadozó, ejj de korán rebbel van oroszlánokkal. Az Alvó állatok közül egy mackó volt a kedvencem, aki fenn húzta a lóbört egy kb 5 méter magas fa tetején :)
A rinocéroszok már nagyon nem aludtak, éppen valami fadarabot akartak megkajálni a sárban:)
Velük szembe voltak majmok, amiket csodálva néztem. A kismajom alig volt nagyobb egy cicánál. Az anyját átölelve aludt, miközben ő a leveleket kotorta kajáért. Amikor a kismajom felébredt, őis nekiált kotorászni, és időnként bele-bele kötött másokba, ezekből szabájos huzavona alakult ki :)
Szémomra nagyon érdekes volt hogy ezek a majmok törődtek egymással, és nemcsak az anya a köjkével, hanem a többiek is :)
Ezek után eljutottam egy tanyasi részhez, ahol mindenféle állat volt ami megtalálható a tanyán, a tehenektől kezdve a puli kutyákon keresztül minden :)
Közben úgy elment az idő hogy már 11 óra volt (9kor kezdtem a sétát). A jaguárok éppen 11 órás szexet tartottak, később értesültem róla hogy az oroszlánoknál is volt iylen... ez valami nyíregyházi hagyomány?? :)
Utána láttam ebédelő elefántokat, sötét fák között gubbasztó hatalmas bagjot, és hófehér farkasokat, valamit a fa tövében csücsülő vakarózó medvét :)
Egyzser csak egy hatalmas akvárium alatt találtam magam, ahol cápák, és mindenféle nagy és szép hal úszkált össze vissza :) Innen nagyon nehezen szabadultam :)
Utána kikötöttem a félelem barlangjában, ahol patkányok rohangásztak a fejem fölött, és bebujtam ilyen kis lukakba, ahol amikor körülnéztem láttam hogy az orrom elött 4-5 centivel csótányok és kukacok tömkelege mászkál :D Őket hátrahagyva leizzadtam a trópusi klímán, miközben majomhidakon mászkáltam a magasban, és különböző majmokkal és hatalmas anakondákkal ismerkedtem. Hááz ezt a házat is kivégeztem.
Volt azonban egy ahol még nem voltam. Miután beléptem az ajtón láttam egy felhivást a dzunegl lakóinak védelmére, ami nagyon érdekes volt, és kiderült belőle hogy miylen emberek élnek a földön...:S Ennek a háznak a lakói is jófejek voltak, mindneféle apró majom varánuszok, teknősök, és a fejem fölött repkedő papagájok :)
Amikor innenis kijöttem elmentem megint a zsiráfhoz, útközben megnéztem a tevéket és a kengurukat, valamint a magzatpózban szunnyadó gorillát. És igen, a zsiráf is felkelt végre... a kis hétalvó :)
És mit gondoltok a végén hova húzott vissza a szívem???
Hát persze hogy a jegesmedvéhez :)
Aztán jött egykis szuvenír, és indultam vissza apáért, mert már türelmetlenkedett hogy így 5 óra elteltével mit tudok még csinálni az állatkertben??? :)
Ha van egykis időtők, és lehetőségetek rá, nézzétek meg ti is ezt a Vadasparkot, felejthetetlen élményt nyújt. simán megéri az 1700Ft-os diák jegyet :)
2010. szeptember 15., szerda
A hideg fogalma relatív ...
+ 20°C A görögök felveszik a
+ 15°C A jamaicaiak
+ 10°C Az amerikaiak
kiskertekben uborkát ültetnek.
+ 5°C Leheletünk már látszik.
0°C Amerikában megfagy a víz.
- 5°C A francia autók
- 15°C A macska ragaszkodik
ágyban. A norvégek előveszik
- 18°C Oslóban bekapcsolják a
végén utoljára utaznak a
- 20°C Az amerikai autók nem
- 25°C A német autókat nem
- 30°C A hatóságok napirendre
macska a pizsamádban alszik.
- 35°C Túl hideg van ahhoz,
nem lehet elindítani.
- 40°C A svéd autók
- 42°C Európában már nem
utcán fagylaltoznak.
- 45°C Vannak még görögök?
- 50°C A szemöldökök
Alaszkában a fürdőszobák
- 60°C A jegesmedvék délebbre
- 73°C A finnek menekítik a
felveszik a füles sapkájukat.
- 80°C Az oroszok nem veszik
pohárba öntésekor sem.
- 114°C Az alkohol megfagy.
2010. augusztus 7., szombat
Cyber-mellek
| (o)(o) tökéletes mell... ( + )( + ) szilikon-mell... (*)(*) magasan ülö mellbimbók... (@)(@) nagy mellbimbók... (oYo) "felnyomott" mellek... (^)(^) fázó mell... (:o)(o) Drakula által megharapott mell... \o/\o/ nagymama lógó mellei... ( - )( - ) a zuhanyozó ajtajára nyomott mell... ()() Kate Moss mellei... ( o Y o ) Playboy középsö oldaláról való mell.. |
2010. augusztus 2., hétfő
Alacsonyan szállnak a rendszámtáblák...
Nos a kaland ma is megvolt...
Gabsic kollegához mentem ma Tapolcára kétkeréken, hogy átnézzük a vasat műszakira.
A kaland itt kezdődött: Utközben veszprém és tapolca között féluton egy pukkanást halottam, aminek nem tulajdonitottam nagy jelentőséget. Később kiderült hogy kellett volna. Beértem Tapolcára kollegához, leszállok a motorrol, és mit látok???
Háát szó szerint hiányzik a fél segge.... lógnak a vezetékek mindenfelé, itt lóg egy törött izzó, ott lóg egy fél index, ott a villában egy a kerék által begyűrt lemez... hátsó lámpa sehol, rendszámtábla sehol... Nah ez aztán fasza... szerintetek mennyire lettem ideges?
Csüccs fel Gabsic MZ-jére és irányviszafelé. A Pulai kanyarban találtunk egy csomo törött műanyag alaktrészt, egy fél prizmát, és pár vasat, de a rendszám sehol. Utána elmentünk veszprémig, de a rendzsám még mindig sehol.elindultunk vissza, mondván hogy erre már ugysincs. Nagyvázsony elött egy egyenesben megtaláltuk a törött lámpa darabjait, és a rendszámot is :)
Ezek után jöhetett a motorépítés, aminek az eredménye egy sokkal morcosabb hátsó kinézet :)
Diagnózis: anyaghiba
És a kaland folytatása: Hazafelé menet egy Sprinter hátsó rendszáma szakadt le a 4 sávos út másikfelén, és a szél egyenesen átröptette elöttem.
Ugye miylen veszélyes dolog ez a rendszámtábla?
2010. július 23., péntek
Evelííín ha tréfál...
Ma délután meguntam a meleget és ugydöntöttem gurulok egyet :)
A gurulásból egy 80km-es körút lett, ami elég jó volt. Utána gondoltam nem térek haza kapásból, hanem begurulok és megmutatom a gépet a keresztfiamnak, aki eddig még nemlátta. Odaértem, megáltam, gépet lezártam, pont ahogy szokás. Minden rendben. Fél óra mulva indulnék tovább. Gép megfordít. Gyujrást ráad, nyomom a gombot, de sekép sehang, se lámpa, se duda... guyjtás le, kulcs ki, majd próba újra. Még midnig semmi... amikor levetem a gyujtást a pici riasztós lámpa se villogott, ami akkor amikor meáltam még szaporán villogtatta magát. Háát monodm én ezt nemértem. Gyujtást megint ráad, nézzük azzor az MZ módszert:) Elsőre berugtam a gépet, ami utána szépen duruzsolt. Utána hazakerekeztem vele, aztán miután itthon leállitottam, mondom megpróbálom ujra elinditani. Első gombnoymásra beindult...
Hogy mi volt a gond? Ez mindidáig relytéj...nemtudom...Evelííín tréfás kedvében volt....
2010. július 22., csütörtök
Bangee jumping
Sokan kérdeztétek hogy milyen is egy ilyet átélni...hát most leírom nektek :)
Teljesen más mint kívülről nézni...
Az 50 méter magas az olyan magas, hogyha lenézel az embereket hangya méretűnek látod, a sörsátor meg akkora mint egy gyufásdoboz. Parának semmi nyoma odafenn. Amikor szólnak hogy mehetsz, a szívverésed megemelkedik, és te elkezdesz előre dőlni. egy darabig tök természetes a dolog, mert ugye mindenki dőlt már előre :) Amikor elérsz egy holtpontot, ahol már tudod hogy nincs visszaút, hirtelen elönti az agyadat az adrenalin, megszűnnek a gondolatok, teljes csendet észlesz magad körűl. ez kb oylan 45kofos dőlésnél tapasztalható. Ez után jön a nagy zuhanás, majd a visszarántás, amiről el kell mondani, hogy közelsem olyan durva mint kívülről kinéz. Nincs benne semmi hirtelen rántás, midnen szépen folyamatosan és lágyan történik. Az első visszarántás után amikor eléred a felső holtpontot, utána már picit himbálózva esel vissza. Hamarosan megáll a himbálózás, és elkezdenek leereszteni szépen lassan :)
Kb ez a bangee... egy hatalmas élmény, minden pénzt megér, aki teheti próbálja ki :)
2010. július 18., vasárnap
EFOTT = élmény, buli, Jíííháááá
Hogy mit jelent a szó EFOTT? A következőket:
-Gubancot az akkreditációkkal, és du 3 helyett este 9 órás bejutást
-Este 10 órás sátorépítést
-Minden napos hideg zuhanyvizet
-Hatalmas Ákos koncertet
-Hatalmas Golyó bulit :)
-Béna gépészváltót...a SZE legyőzhetetlen :)
-Hajnali 4-5 órai lefekbést
-8 órás kelést a sátras szauna miatt
-Kidöglést egy szigetre a fák alá, és további szunyálást, majd tóban pancsolást
-Tonnányi mennyiségű májkrémet
-0,5L ásványviz árat 170-350 ft között
-Frissítő ventillátoros fürdőt
-Boros-kólát, és whisky-gyömbért
-Nagyon jóóó Kowalsky meg a Vega koncertet
-Éjjel 2 órai sátorbontást, és 3 órai hazaindulást
És a végén a két legfontosabb:
-Életem legnagyobb élménye a Bangee Jumping :)
-És végül de nem utolsó sorban: Esztykee, Vera, Robo, Szomjas, Gábor...
EFOTT...jííhááá :)
Igen EFOTT!
Ottvoltam, és nagyon jóóó volt :)
EFOTTnak köszönhetem életem eddigi legnagyobb élményét! Vajon mi lehetett ez?
rengeteg adrenalin, hasít a szél az arcodba, nemlétezik semmi más csak te, nincsenek gondolatok, nincs semmi...de akkor mi van?
Van egy 50méter magas daru rajta egy kosár,
és egy bungee jumping kötél aminek a végére felkötöztek egy Smile-t :)
2010. július 11., vasárnap
2010. július 7., szerda
2010. július 5., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
